Bevalljuk, vagy sem, mindannyian odavagyunk a pletykákért. Még a klasszikus zene rajongói is. Különösen, ha ezek a pletykák ráadásul a zenetörténet tökéletesnek hitt nagyságairól szólnak. És bár ezeket az évek, évszázadok során kiszínezte már a történelem, azért akadnak még olyan tények, amelyek különleges és meglepő információkkal szolgálnak kedvenceinkről…

Bár Alekszandr Glazunov zeneszerzőként hatalmas sikereket aratott, hosszú ideig, édesanyjával élt. Ennek komoly oka lehetett hírhedt alkoholizmusa, ami különösen negyvenéves kora után vált egészen súlyossá, amikor maga is érzékelte, mennyire eljárt az idő művészete felett. Dipszomániás időszakaiban családja az „Elutazott Rigába!”-fordulattal tartotta távol látogatóit.

Minden jelentős 20. századi orosz zeneszerző a lehető legrosszabb véleménnyel volt róla – filantrópiája elismerése mellett. Felrótták, hogy sosem nélkülözött, ezért nem tudott „nagy” zeneszerzővé válni. Rimszkij-Korszakov családja viszont tántoríthatatlanul kitartott amellett, hogy a mester legjobb tanítványa volt. Ma - szimfóniái és nagyzenekari műveinek jelentősége okán, szülőhazájában „az orosz Brucknernek” nevezik őt.

Frédéric Chopin fő művei 1849-re elkészültek. Ezután mazurkákat és noktürnöket alkot. Élete utolsó kompozíciója egy f-moll mazurka. Frédéric François Chopin 1849. október 17-én hunyt el, tuberkulózisban.

Kívánságára Mozart Requiem-je hangzott el a temetésén, amelyen csaknem 3000 ember vett részt. A temetés kényszerűségből két hétig húzódott, míg a Magdolna templom hozzájárult, hogy a Mozart-mű megkövetelte női kórus is felléphessen. Chopin testét elhamvasztották, a hamvakat egy kis urnába szórták, amelyben azok – a muzsikus kérésére - lengyel termőfölddel keveredtek…

Talán nem Ludwig van Beethoven volt az első, de mindenképp az egyik első híres ember, aki igen kényes volt a napi kávéjára. Pedánssága odáig „fajult”, hogy minden alkalommal, ha kávét ivott, az mindig csakis 60 szem kávébabból készülhetett. 60 szem bab egyébként úgy 7-8 gramm kávét jelent.