Dvořák lírai tündérmeséje a nemzetközi operaszínpadokon már a legsikeresebb és leggyakrabban játszott operák egyike. Az operabase.com oldal statisztikái szerint, a 2012–2013-as évadban a negyvenegyedik helyen állt a leggyakrabban előadott operák sorában, megelőzve például Richard Strauss Rózsalovagját, Puccini Manon Lescaut-ját, Wagner Lohengrinjét, Bellini Normáját. Ami pedig az énekeseket illeti, Ruszalka szerepe a nagyszerű világsztár, René Fleming kedvenc szerepe, aki a gyönyörű dallamok és történet kedvéért cseh nyelv nehézségeivel is megküzdött.

A Fesztiválzenekar produkciójához viszont a mű hazájából, Csehországból érkezett egy összeszokott énekes gárda, a cseh és a szlovák operavilág ismert alakjai. A címszerepet a Prágai Nemzeti Színház és a brnói Nemzeti Színház operaelőadásaiban gyakori vendégnek számító Pavla Vykopalová alakítja. Vele beszélgettünk az első próba után.

Rendkívüli megtiszteltetés, hogy kedvenc szerepemet énekelhetem Budapesten, ahol ráadásul első alkalommal járok mind énekesként, mind magánemberként – meséli a művésznő. – Bár elfogult vagyok a darabbal kapcsolatban, mert valóban rajongok a szerepét, de ezzel együtt azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Dvořák teljes életművének egyik legtökéletesebb alkotása ez. Én egyébként is nagy Dvořák -rajongó vagyok, valahányszor műveit énekelhetem, hihetetlen szabadságot, és természetességet érzek.

A kis hableány-történet nagyon sok művészt megihletett már, rajzfilmtől a mozin keresztül az operáig. És egy kicsit minden feldolgozás valóban megtartja a meseszerű elemeket. Vajon a címszereplő szemszögéből nézve klasszikus értelemben vett opera, vagy valóban meseopera a Ruszalka?

Mese, természetesen – válaszol a művésznő -, de nagyon sok igazság is van benne. Szerintem ez a darab maga az élet. És úgy érzem, Ruszalka egy kicsit introvertált figura, és én is ilyen vagyok, tehát még önmagamat is megtalálom ebben a szerepben. És talán ezért értem meg annyira Ruszalka egyéniségét.

A „Metropolitan Ruszalkája”, Renée Fleming nyilatkozta, hogy bár elképesztően nehéz feladat volt számára, eredeti nyelven megtanulni a darabot, de megérte. Egy cseh énekesnőnek a nyelv nem okoz gondot. Mi az, ami a sok szépség mellett mégis nehézzé teszi a szerepet?

Erre nem egyszerű válaszolni – gondolkodik el Pavla Vykopalova. – De a legnagyobb feladat talán az, hogy Ruszalka megformálásához nagyon jó kondícióban kell lenni. Mert ő énekel, énekel és énekel, gyakorlatilag végig, a teljes darabban. Tehát az énekesnek igazán sok energiára, állóképességre van szüksége ahhoz, hogy végig uralni tudja a szerepet.

De itt nagyon könnyű dolgom van, mert a zenekar csodálatosan játssza a darabot, Fischer Iván, karmester pedig számomra rendkívül inspiráló személyiség. Ebben az együttműködésben minden fontos, és szükséges részlet együtt van, úgyhogy nagy öröm számomra, hogy itt lehetek.

Ezúttal, a Művészetek Palotája nyitott színpadán szólal meg a darab, és nem egy operaház megszokott, zárt kulisszái között. Másfajta felkészülést igényel a félig szcenírozott változat?

Számomra nem, sőt, sokkal jobban érzem magam így – válaszol a művésznő. – Vissza kell utalnom az első válaszomra, a szabad érzésről. Mert ez a típusú megjelenés pontosan ezt erősíti. Sokkal jobban érzem a saját jelenlétemet, és jobban tudom kontrollálni az éneklésemet is ebben a tágabb, nyitottabb színpadi megoldásban. Miközben a félig szcenírozás természetesen jól átgondolt rendezést is jelent, tehát a közönségnek nem lesz hiányérzete.