Bevalljuk, vagy sem, mindannyian odavagyunk a pletykákért. Még a klasszikus zene rajongói is. Különösen, ha ezek a pletykák ráadásul a zenetörténet tökéletesnek hitt nagyságairól szólnak. És bár ezeket az évek, évszázadok során kiszínezte már a történelem, azért akadnak még olyan tények, amelyek különleges és meglepő információkkal szolgálnak kedvenceinkről…

Arnold Schönberg, osztrák zeneszerző, a dodekafónia és a szerializmus technikájának megalkotója bizony triszkaidekafóbiától szenvedett, vagyis rettegett a tizenhármas számtól. Ezért történt meg, hogy Mózes és Áron című operájában, Áron eredetileg Aaron-ként írandó nevét egyszerűen Aronként használta, ellenkező esetben összesen 13 betűből állt volna a mű német címe: „Moses und Aaron” helyett „Moses und Aron” a cím.

A sors azonban bevégezte munkáját: a zeneszerző 1951-ben, július 13-án, pénteken hunyt el…

Robert Schumann saját előadóművészi karrierjét tette tönkre, amikor állítólag egy maga eszkábálta ujjnyújtó szerkezettel kitalált egy rendkívül káros nyújtógyakorlatot, és ezzel teljesen tönkretette kezeit, többé képtelen volt zongorázni, mert jobb kezének középső ujja lebénult.

Tragédiája ellenére sorra születtek csodálatos alkotásai a zongora számára is…

Edvard Grieg zsebében állandóan ott lapult egy pici békaszobrocska, amelyet minden koncertje előtt megsimogatott a zongoraművész-zeneszerző, és ettől remélte a jó szerencsét, a koncert sikerét. Tekintve, hogy már Moritz Hauptmann, egyik zongoratanára is "kiemelkedő zongoristának", "legjobb tanulómnak" nevezte Grieget, a kis béka jól működött.
Később, lipcsei tanulmányai, majd európai utazásai után 1866. október 15-én, Grieg, már újra Norvégiában, szervezett magának egy történelmi eseménynek számító hangversenyt (ekkor Norvégia Svédországhoz tartozott), amelyen csak norvég zene, néhány zongoradarabja és első hegedűszonátája, szerepelt. A hangverseny nagy sikert aratott, Grieg a "norvég zene új csillaga" lett, és ebben – az is lehet – szerepet kapott a kis békafigura…