A zenei világ legnagyobb egyéniségeivel ugyanúgy történnek kacagtató, megható, vagy éppen teljesen hétköznapi történetek, mint bármelyikünkkel. A különbség az, hogy az ő történeteikre kíváncsibbak vagyunk, és jólesőn vesszük tudomásul, ha nincsenek a színpadon, ők is éppolyan emberek, mint mi, mindannyian.

Vadim Repin titokzatos kabalája

A kiváló orosz hegedűművész maga mesélte el titokzatos kabbalájának történetét. Feleségével 2011 februárjában várták második gyermeküket, és mivel a művész mindenképp ott akart lenni gyermeke születésénél, az arra az időszakra lekötött koncerteket vagy halasztotta, vagy teljesen lemondta. A kérdéses időszak előtt éppen amerikai turnén volt, és amikor 15 órás repülőút után landolt Moszkvában, mobiltelefonján már üzenet várta, a pici Anna Repin időközben megszületett, nem várta meg apukáját.

A hegedűművész azt is elmesélte, hogy nincs az a koncert, ami nagyobb örömöt adna, mint az a pillanat, amikor a kórházba érve kezébe foghatta gyermekét. Még mindig a kórházban apuka apró zoknit húzott a pici lány lábacskáira, hiszen ugye, februárról beszélünk. Hónapokkal később az egyik fél pici zoknit megtalálta hegedűtokjának húrtartójában, miközben éppen egy új húr után kutatott. Attól a naptól kezdve ez a fél zokni a kabalája, ráadásul mindig mosolyra is hangolja, valahányszor ránéz.

Ám arra a kérdésre, hogyan került a fél zokni a tokba, sem Vadim Repin, sem a felesége a mai napig nem tudják a választ. Ahogy az is örök titoknak látszik a Repin családban, hogy hova tűnt a zokni másik fele.

Arra a kérdésre pedig, hogy milyen zenéhez tudná hasonlítani azt az örömöt, amelyet gyermekei születésekor érzett, Vadim Repin azt válaszolta, talán a Brahms szonáta van olyan gyönyörű, mint az az érzés, bár, lehet, hogy még ez a számára oly kedves darab is kevés ahhoz, hogy hasonló érzelmeket fejezzen ki. Ezt a szonátát egyébként Hans von Bülow-nak ajánlotta Brahms, a bemutató Budapesten volt, 1888-ban, a hegedűszólót Hubay Jenő, a zongoraszólamot a zeneszerző játszotta.