Nincs forradalom zene nélkül, mégis ritkán hangsúlyozzuk jelentőségét. Így van ez az 1848-as európai forradalmakkal kapcsolatban is, noha a lelkesítő zenékre különlegesen szükségük volt a forradalmároknak. Minden csoport meg akarta találni, és meg is találta saját dalait, és indulóit. Ezek a darabok mindenütt megszólaltak: barikádokon, az utcákon, fáklyás felvonulásokon, zászlószenteléseken, sőt, koncerttermekben vagy szalonokban is.

A kor gyakorlatilag minden zeneszerzője, sőt, zeneszerzőnője, szükségét érezte, hogy a történésekhez illő darabokat komponáljon, igaz, sokan közülük királypártiak maradtak. A zenészek pedig fontosnak tartották, hogy előadják az új darabokat, még akkor is, ha a forradalmak leverése után többen elhatárolódtak ezen egykori tevékenységüktől.

Ha kronológia szerint vesszük sorra az eseményeket, kezdjük három, zene nélküli információval, amely jól példázza a kor zűrzavarát, de az emberek hozzáállását is.

1848. februárjában, reggeli munkája után Giacomo Meyerbeer, a kor igen jól fizetett sztárzeneszerzője szinte egész nap Párizs utcáit rója, hogy megnézze, mi minden történik. Jelen van, amikor a Palais Royal ablakain kidobálják a királyi bútorokat. Később 500 frankot adományoz az utcákon megsérült forradalmárok javára.

Márciusban, a milánói Scala színpadán a neves osztrák balerina, Fanny Elssler táncol. A tánckar tagjai a forradalom szimbólumait viselik kosztümjeiken. A közönség két táborra oszlik, az egyik fele ünnepli a táncművészt, a másik fele hazafias jelszavakat kántál. A zűrzavarban Fanny Elssler elájul, a színház megszakítja az előadást, és bezár.

Májusban a forradalom jeleinek hatására Liszt Ferenc szerenádot ad szállodája előtt orvostanhallgatók számára. Biztosítja a fiatalokat, hogy a közelgő felkelés megfelelő „karmestere” hamarosan megjelenik.

A teljesség igénye nélkül emeljünk ki néhány olyan, 1848-49-ben bemutatott zeneművet, amelynek hatása mind a mai napig tart:

1848. augusztus 31-én bemutatják a rendkívüli népszerűségnek örvendő, Joseph Wenzel Radetzky, császári tábornagynak ajánlott indulót. A mai napig idősebb Johann Strauss darabjával zárják minden évben, a bécsi újévi koncertet. Egy kivétel volt: 2005-ben, amikor az indulót nem játszották el, tisztelegve az egy évvel korábbi, indiai-óceáni szökőár áldozatainak emléke előtt.

1848. decemberében, ifj. Johann Strauss a Marseillaise-t vezényli egy koncerten, egy nappal Ferenc József császárrá koronázása után. Néhány nappal később a rendőrök elfogják, és kihallgatják a zeneszerzőt, aki azt állítja, a közönség meglincselte volna, ha nem szólal meg a Marseillaise. A dallam népszerűsége töretlen, tessék csak meghallgatni a Beatles 1967-ben kiadott „All you need is love” című dalát:

A kakukktojás következik, mert Verdi: A legnanói csata című operája nem tartozik a manapság leggyakrabban játszott darabok közé, mégis van jelentősége. 1848. március 18-án Milánóban felrobbant a puskaporos hordó és öt napig tartó utcai harcok után a lakosság kiűzte az osztrák katonákat a városból. Később Velence is kikiáltotta függetlenségét. Verdi lelkesen támogatta a megmozdulásokat. A legnanói csata arról szól, miként győzi le a Lombard Liga 1184-ben Barbarossa Frigyest. A darab bemutatója januárban volt, és mivel február 9-én kikiáltották a Római Köztársaságot az opera alkalmi siker lett, de a hadiszerencse fordulásával csillaga leáldozott. 2011-ben viszont a római opera egyhangú döntésének eredményeként A legnanói csatát játszották Olaszország egyesítésének 150. évfordulóján.

Nem maradhat ki a sorból az 1849. áprilisától nyílt politizáló Richard Wagner. A drezdai színházban a reakciós társadalom tükrét látta, és a társadalom megváltoztatásától remélte művészi céljai megvalósítását. Bár névtelen cikkekben magasztalta a forradalmat, hangosan a monarchia fenntartása mellett érvelt. De hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a királyság eltörlése mellett agitál. A forradalom kitörésekor Liszt Ferenc anyagi segítségével Zürichbe menekült. És bár 1848. április 28-án befejezte a Lohengrin partitúráját, aktivitásai miatt nem engedélyezték a bemutatót, egészen 1850-ig. Az opera viszont azóta is igen népszerű, nevet adott például egy norvég csokoládénak is, amely Norvégia leghosszabb ideje gyártott csokija, úgyhogy 2009-ben nemzeti kultúrkinccsé avatták. Aki pedig figyelmesen hallgatja Charlie Chaplin: A diktátor című filmjét, felfedezheti benne a Lohengrin nyitányának dallamait.

És zárjuk a történetet Liszt Ferenccel. 1849 októberében, amikor Liszt értesült a magyar szabadságharc leveréséről, valamint az első magyar miniszterelnök Batthyány Lajos és az aradi vértanúk kivégzéséről, megírta Funérailles című zongoradarabját, és elkezdte a Hősi sirató című szimfonikus költeményének alkotását.