Napok óta drukkolunk sportolóinknak a Téli Olimpián, és mivel egy szimfonikus koncertet is gyakran hasonlítanak sportteljesítményhez, itt a helye ennek a témának is. Vajon összekapcsolható-e a sport és a klasszikus zene? Már csak azért is érdekes kérdés, amelyet legutóbb német kutatók tettek fel egy tanulmányban, mert ugye, naponta halljuk, hogy a klasszikus zene egyre kevesebb embert érdekel…
Jó hír, hogy már megjelentek azok a vélemények is, és reméljük, egyre hangosabbak lesznek, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy amíg a könnyűzenei tehetségkutatókon feltűnt emberek nagy része gyorsan el is tűnik, addig a „szomorú” zene legrégibb műfajai is itt vannak – még mindig. Akár egy madrigál, ami a reneszánsz idején, Carlo Gesualdo-nál, vagy Monteverdinél élte virágkorát.
Nem véletlen tehát, hogy az interneten is egyre gyakrabban találkozunk a klasszikus zenével. Vagy éppen a tömegközlekedésben. Egy német nagyváros metrójában komolyzenei hangszeres felvételekkel várják az utasokat, az indok pedig érdekes, az, hogy a klasszikus zenét nem mindenki szereti. A közlekedési társaság vezetősége szerint a legkényelmetlenebb éppen a bliccelők számára lesz ez, tehát elkerülik a metrót. Vagy, mégis jegyet vesznek, hogy ne duplán érezzék rosszul magukat. Még ha nem is feltétlen értünk egyet a klasszikus zene, mint „riasztó elem” alkalmazásával, az ötlet gondolatébresztő.
Milyen zene szóljon a metróban?
És elérkeztünk a sportokhoz. A megfigyelések szerint sportolás közben azok hallgatnak klasszikus zenét, akik nyugalmat akarnak edzés közben is. Illetve arra is jó, ha élsportolók, bevetés előtt, lazítani szeretnének, sőt, a szurkolók idegeinek nyugtatására is alkalmazzák a klasszikus zenét. Kérdés, persze, hogy egy futballmeccsen mekkora sikere lenne, mondjuk, egy Brahms-szimfónia tételnek.
Ugyanakkor, valahányszor felcsendülnek a nemzeti himnuszok, tulajdonképpen klasszikusok szólnak. És a győztesek kihirdetésekor is gyakran hallunk komolyzenei idézetet.
Aztán vannak olyan sportágak is, amelyeknél szinte elképzelhetetlen, hogy időről időre fel ne csendüljön a klasszikus zene. Először is műkorcsolya:
Sőt:
És egy jó kis zenei egyveleg, lenyűgöző mozgással. Ritmikus sportgimnasztika:
A legtöbb szakember egyetért abban, hogy a sport és a klasszikus zene igenis társak maradnak, egészen addig, amíg meg nem érkeznek ide is a reklámok, és éppen a zene idejét követelik maguknak…
Ugyanez kicsit másként, és akkor igazán vidámak leszünk:
