A zenetörténet csodagyerekeit bemutató sorozatban eljutottunk addig, hogy végre megszülessen sokunk kedvence, minden idők legnagyobb zongoraművésze. De előbb fel kell tűnnie például annak a kisfiúnak is, aki később őt, Liszt Ferencet oktatja a fekete-fehér billentyűk varázslatára…

Carl Czerny (1791-1857)

Tízévesen már az élő legenda, Ludwig van Beethoven növendéke volt, de 15 évesen már ő maga oktatta a nála kicsivel fiatalabbakat. Mindezt nem biztos, hogy saját lelkesedéséből tette, min inkább azért, hogy eltartsa szüleit. Így aztán zongoravirtuóz-karrierje bizony erősen háttérbe szorult. Talán későbbi, világhírű növendéke, Liszt Ferenc sikere valamelyest kárpótolta saját, elmaradt karrierjéért. Zongoraetűdök szerzőjeként viszont Carl Czerny is örök időkre beírta nevét a zenetörténetbe. És zongoraversenyét is érdemes megismerni…

Franz Schubert (1797-1828) 

Mire húszéves lett, már megalkotott öt nagyszerű szimfóniát, számos operát és dalokat, valamint remek kamaraműveket. Vagyis ő is csodagyermek – lehetett volna, ha felfigyel rá valaki, és bemutatja a nagyközönségnek…

Fanny Hensel-Mendelssohn (1805-1847) és Felix Mendelssohn (1809-1847)

Nyolcéves kislányként már fejből zongorázta a „Wohltemperiertes Klavier” első kötetét. Apja körültekintően szervezte meg zenei nevelését, jóllehet úgy gondolta, kislánya számára a zongorázás és a zeneszerzés csak minőségi hobbi lehet, valódi életvitelszerű tevékenység sosem.

Johann Wolfgang von Goethe, aki híresen szkeptikusan közeledett a csodagyerekekhez, Fanny fivérét, Felix Mendelssohnt meghallgatva, lenyűgözve nyilatkozott: „Amit ez a kisember tud, már súrolja a zsenialitás határait.” Felix Mendelssohnról azt is tudjuk, hogy tízévesen már vonósszimfóniákat komponált.

Liszt Ferenc (1811-1886)

Minden idők legnagyobb zongoraművésze tizenegy évesen nem akármilyen formában mutatkozott be Bécs közönségének, hiszen egy zeneszerzőversenyen játszotta művét, amelyet éppen arra a Diabelli-keringő témára írt, amelynek alapján Beethoven híres variációi is születtek. A közönség, sőt, maga Beethoven is, lenyűgözve figyelte a kisfiút. A sikeres bécsi koncerteket pesti és budai hangversenyek követték, majd a család Párizsba költözött. Itt viszont Luigi Cherubini megakadályozta, hogy a kis Liszt túl korán legyen a Konzervatórium növendéke. Ma már tudjuk, ez az elutasítás nem okozott tartós gondot, Liszt hamarosan Európa kedvence lett. Érdekes viszont, hogy később ő maga is elutasította, hogy kisgyermekeket tanítson.